Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Idézet 2. - Kik hazudnak nekünk?

2011.06.26

 

Tételezzük fel, hogy van egy tökéletesen valósághű utcatérképünk Londonról. És tételezzük fel, hogy ezzel a térképpel próbálunk tájékozódni a Szaharában. Az eredmény borítékolható. Egyszerűen nem tudunk annyira elszántak, kitartóak, erényesek, okosak és bölcsek lenni, hogy London térképének segítségével eligazodhassunk a Szaharában. Ez egyszerűen lehetetlen.

 

Így működnek a hazugságok (és a tévedések).

 

Azt mondhatjuk, hogy az igazság egy olyan gondolat, amely pontos leképezése, megfogalmazása a valóságnak. A hazugság egy pontatlan gondolat.

 

Ha úgy gondoljuk, hogy 120 km/órás sebességnél a féktávolság négy méter, azaz négy méteren belül meg tudunk állni, annak kórház, hullaház vagy börtön lesz a vége. Miért? Mert négy méteres távolságokban gondolkodunk, ezt kalkuláljuk a viselkedésünkbe, ezzel tervezünk. És ez nem igaz. Ez egy pontatlan gondolat.

 

Ha úgy véljük, hogy az anyagi biztonsághoz egy állami cégnél kell dolgoznunk, akkor ennek anyagi nehézségek, anyagi csőd, és rabszolgaság lesz a vége. Miért? Mert nem vettük figyelembe az inflációt, a létszámleépítést, a piac elvesztésével járó csődöt, az esetleges válságokat, a politikai helyzet megváltozását, valamint a kiszolgáltatottság és egy Paprikajancsi (a főnök) ostoba parancsai okozta stresszt, amire rámegy az egészségünk és az életkedvünk. Az alapvetés tehát nem igaz. Ez egy pontatlan gondolat.

 

De vajon mennyire kell pontosnak lennie a gondolatnak ahhoz, hogy igaz legyen?

 

Egyik nagy szenvedélyem a modok használata. A mod a modification rövidítése, olyan kisebb-nagyobb számítógépes programot jelent, amely megváltoztatja egy adott videojáték bizonyos jellemzőit, például a kinézetét. Előfordul, hogy egy mod működéséhez meg kell nyitni a programfájlt, és át kell írni benne egy-két sort vagy értéket. Ha mindösszesen egyetlen karakternyi eltérés van az általam beírt programsor, és a szükséges programsor között, a legjobb, ami történhet, hogy a mod nem működik. A legrosszabb, hogy az egész játék összeomlik, és nem lehet többé használni.

 

És amikor egy olyan primitív dolog, mint egy mod beüzemelése, teljes pontosságot igényel ahhoz, hogy működjön, vajon az életünk kudarcait (működésképtelenségeit) mi okozza?

 

Lehetséges, hogy vannak pontatlan gondolataink? Lehetséges, hogy hazugságok alapján próbálunk eredményt elérni?

 

Érdekes, hogy milyen gyorsan eljutunk ahhoz az állásponthoz, hogy azért nem tudunk valamit megcsinálni, azért nem tudunk egy célt elérni, mert alkalmatlanok vagyunk, mert hiányzik belőlünk valamilyen adottság, mert nincs kézügyességünk, mert kevés a kitartásunk vagy a türelmünk, mert ilyen az élet, mert ez a sorsunk, mert Isten így határozott, és így tovább, és így tovább.

 

Az pedig még érdekesebb, hogy milyen ritkán merül fel bennünk, hogy azért nem megy valami, mert az arról alkotott gondolatunk nem pontos.

 

Az életnek mely területein szenvedünk el kudarcokat? Munka? Pénz? Siker? Nők? Férfiak? Egészség? Szex? Gyereknevelés? Cégvezetés? Élethossz? Lehetséges, hogy van egy-két pontatlan gondolatunk, amit használni próbálunk, ám pontatlansága miatt lehetetlen, hogy elérjük, amit akarunk?
Nem szokott eszünkbe jutni, hogy pontatlan gondolatok (hazugságok) alapján próbálunk sikert elérni. De vajon miért nem?

 

Azért nem, mert ezeket a hazugságokat akkora tekintéllyel adták el nekünk, hogy képtelenek vagyunk kételkedni bennük. A puszta kételkedés szentségtöréssel érne fel.

 

És vajon kik ezek a tekintélyek?

 

A politikusok! Ez annyira kézenfekvő, biztos ők! Biztos? A tekintély alapja a bizalom, ki bízik egy politikusban?

 

A tudósok! Tényleg? Hogyan tudnánk bízni valakiben, akit nem is értünk?

 

Az újságírók! Hm… Tegye fel a kezét, aki szerint az újságírók mindig igazat mondanak? Köszönöm. Kisfiam, apukád tudja, hogy ilyen blogokat olvasol? Menj inkább videojátékozni!

 

Szóval, kik azok a tekintélyek, akik eladták és eladják ezt a mérhetetlen mennyiségű hazugságot, ami kicsinálja az életünket és a világunkat? A válasz fájdalmas. Bizonyítható, de fájdalmas.

 

A művészek.

 

Így van, a művészek adják el a hazugságokat az emberiségnek.

 

És itt most nem csak a mondhatni kötelező gyakorlatként megjelenő valótlanságokra gondolok, mint amikor a hétlövetű pisztolyból töltés nélkül tizenötöt lőnek; az F-14-es repülőgép úgy repül, ahogyan nem tud; a könnyűbúvár olyan mélyre merül, amilyen mélyre nem merülhet; több ezer méternyi sziklán keresztül gond nélkül beszélgetnek mobiltelefonon; a több mint testőr úgy viselkedik, mint egy kocsmai verekedő egy hétvégi testőr-tanfolyam után; a mesterlövészpuska végére szerelt hangtompító teljesen hangtalanná teszi a lövést, ám a lövedék háromszor átlépi a hangsebességet a csőben; a huszadrangú rendőrbácsi éjjel besétál a Terrorelhárítás Központjába, és miközben milliók életéért küzdenek, elkezdi kikérdezni az egyik vezető elemzőt, aki így nem tud dolgozni; és még hosszan lehetne sorolni.

 

Amire igazán gondolok, azok a sztorikba, novellákba, regényekbe, színdarabokba, filmekbe, zenékbe ágyazott HAZUGSÁG.

 

Mario Puzo egy Balzactól vett idézettel indítja a Keresztapát. „Minden nagy vagyon mögött bűn áll.” Dan Brown vagy Rowling több százmillió dollárt kerestek a könyveikkel; ha ez nem nagy vagyon, akkor nem tudom, mi az. És milyen bűnt követtek el? Könyveiket önszántukból vásárolták meg.

 

Az Elfújta a szél egy eszmefuttatással kezdődik az ember állati sorból való kiemelkedéséről. Az, hogy az ember valamikor állat volt, egy elmélet, amelynek cáfolatairól, hiányosságairól könyvtárnyi szakirodalom született.

 

A 24 című tévésorozatban (nagy kedvencem) a főhős, Jack Bauer, mindent megtesz, mindent feláldoz azért, hogy embereket mentsen meg. Ő az egyetlen, akit semmivel nem lehet leállítani, ő az, akinek a legtöbb köze van ahhoz, hogy végül minden jóra fordul. És mi a jutalma? Semmi. A sorozat nyolc évadjában három nőt szeret, ebből kettő meghal, egy megőrül. Többször is tönkremegy a kapcsolata a lányával. Elveszíti a barátait. Hosszú időre börtönbe kerül. Felvállalja a maximális felelősséget, és veszteség, fájdalom, kudarc és magány az osztályrésze.

 

Jöjjön egy magyar példa is. Zorán egy zombi emocionális magasságaiban énekelte, hogy „A szerelemnek múlnia kell”. Tényleg? Miért kell? Nem lehet tenni semmit ellene? Felesleges? Jobb beletörődni, ugye?

 

A példákat nagyon hosszan lehetne sorolni. Hazugságok az életről, a történelemről, a világról, hamis értékrendek… Ezeket mind a művészek adják el nekünk.

 

Egy professzionálisan megírt sztori, ami nagyon izgalmas, tele van hihető emberi drámával, hősiességgel, felemelő pillanatokkal, olyan szereplőkkel, akikkel könnyű és jó érzés azonosulni, olyan könnyedén átcsempészi a hazugságot, hogy észre sem vesszük. Csak az eseményeket látjuk, a lenyűgöző alakításokat, és magukkal sodornak az érzelmek.

 

Egy gyönyörű dal, csodálatos zenével, hatásosan előadva, olyan szöveggel, amiért golyó járna...

 

A művészek a legnagyobb mesterei a hazudozásnak, a hazugságok elterjesztésének. A művészi alkotások, a maguk szépségével, hatásosságával, tökéletes álcái a hazugságnak.

 

Szerencsére, mindez fordítva is igaz.

 

Az ostobaság a szellem lustasága. Ez nagyon pontos gondolat.